Sziasztok!
Remélem ez a rész is hasonlóan jól sikerült, mint az eddigiek. Jó szórakozást kívánok hozzá mindenkinek.
Ui.: Ti vagytok a legjobbak. ♥
Alig várom, hogy a házam előtt kitegyen, mert már nem sokáig tudom visszafogni magam. Nem akarok benne kárt tenne, de a mai nap után ismételten nem akarok vele hosszabb időt kettesben tölteni. Az egész olyan jól és kellemesen indult és még jól is éreztem magam, majd egyre furább és furább lett. Nem kellett ahhoz médiumnak lennem, hogy rájöjjek valami rosszban sántikál. Egy ideig még tartottam magam és megpróbáltam mindenhez jópofát vágni, de egy idő után már nem ment. Felálltam és közöltem vele, hogy hozzon haza, mert fáradt vagyok. S most itt ülök a ház előtt a kocsijában, vele és megkísérlek nem sérülést okozni neki.
- Köszönöm. Mondhatnám, hogy élveztem a délutánt és hogy megismételhetnénk ezt valamikor, de akkor hazudnék.
- Miért, talán nem szórakoztál jól? - Kérdezi ártatlanul, mintha neki fel sem tűnt volna a hülye viselkedése.
- Őszintén szólva nem egészen. Nathan valljuk be, hogy ez nem volt valami felemelő mondható. Mindketten tudjuk, hogy ez a valami nem működne közöttünk, mert két külön világ vagyunk. Ne értsd félre tudsz aranyos és figyelmes is lenni, de velem ne játsszál - mondom és kiszállok. Nem vagyok kíváncsi a további magyarázataira. Amilyen gyorsan csak tudok rohanok az ajtó felé és már az sem érdekel, ha a mögöttem járó motorral álló srác értetlenül figyeli minden mozdulatomat.
Amint elérem a biztonságot nyújtó házat, kezdek megnyugodni és már nagyon várom, hogy ledőlhessek az ágyamba. Azonban ez a tervem azonnal meghiúsul, mikor a nappali bejárata előtt elhaladva Louis és Joshua mellet még valaki ül a kanapén. Sutba dobva minden pihenésre tett vágyamat belépek a helyiségbe, ahol a hármójuk közti suskus abbamarad. Felnéznek és meg kell állapítanom, hogy valamit nagyon félreérthettem, mert az biztos, hogy a Sireena név az női név és nem pedig férfi. Azt meg kell, hogy mondjam nagyon vonzó, sőt talán velem egyidős lehet, de az hétszentség, hogy a srác nem transzi.
- Alicia, örülök, hogy végre hazaértél - áll fel Lou és feláll, majd közelebb lép. - Kérlek had mutassam be neked Sean-t, aki a te személyi bejáratú testőröd és tanítód lesz. Tudod Sean a palotában szolgált egy pár évet, miután...
- Nem érdekel Louis. Nem kell testőr! Mondtam, hogy meg tudom magam védeni, ha úgy hozza a sors, szóval nincs szükségem bébiszitterre.
- Kérlek Alicia, ez csak a te érdekedet szolgálja. Most, hogy már megjelent a jel a válladon nm maradhatsz állandó felügyelet nélkül - teszi hozzá Josh, mire felé fordítom a fejemet. - Tudom, hogy úgy érzed, meg tudod magad védeni, de mint láthattad egy egyszerű elszólásod is komoly galibát okozhat az életedben.
- Kérem, Felség észre se fogja venni, hogy ott vagyok Ön mögött - szólal meg a harmadik delikvens, Sean. Egy félig gúnyos mosolyt villantok feléjük, mielőtt megszólalok.
- Először is van néhány dolog, amit nem tudsz Sean. Egy: Itt én hozok döntéseket és azokat nagyon ritkán vonom vissza. Kettő: Mint mondtam nem kell testőr se olyan, akit látok, se olyan, aki "láthatatlan" és három: miért téged küldtek ide a lány helyett?
- Elnézését kérem Felségednek, hogy én jöttem, de Sireent megtámadták és súlyos sérüléseket szenvedett. Még most is kétséges, hogy túléli-e vagy egyáltalán megéli-e a holnapot. Sajnálom, hogy ennyire ellenszenvvel van irántam.
- Tévedsz, fiú. Nem veled van bajom, hanem úgy általában mindennel. Nem akarom ezt az egészet, de ha már el kell viselnem a helyzetet, akkor az én szabályaim szerint játszunk. Kezdjük a legelején. Most szépen mindenki bemutatkozik és elmondja nekem, hogy mi a képessége. Feltéve, hogy van ilyenje.
- Rendben, akkor én kezdem - ragadja magához a szót Josh. - A nevemet ha nem nagy baj nem mondanám el még egyszer. Szóval, a palotában szolgáltam már vagy 10 éve, mivel a szüleimet megölték, egészen eddig a pillanatig. Testőrnek képeztek ki, majd én is kiképző lettem és most azt a feladatot kaptam, hogy Felségedet kitanítsam a harcművészet minden trükkjére. Alakváltó vagyok, így a gyilkolás a véremben van. Asszem részemről ennyi.
- Értem - felelem.
- Akkor most szeretnék én bemutatkozni, Felség. A nevem Sean Mordred vagyok; 7 éves korom óta a palotában élek és tanulok, hogy egy nap alkalmas lehessek a palotai feladatok ellátására. Most az Ön személyi testőre leszek, és segítek felkészülni a hercegnői életre. Tudom, hogy ez talán idegen Őfelségének, de szeretnék a segítségére lenni Önnek mindenben. Képes vagyok meggyógyítani az élő dolgokat és vannak telekinetikus képességeim is.
- Szerintem Sean ne vidd túlzásba a talpnyalást, mert Aliciánál nem érsz el ezzel semmit. Engem ismersz talán a legrégebb óta az őrzőkön kívül. Ott voltam, mikor a legnagyobb szükséged volt rám, de gondolom erre nem emlékszel. Amikor valamelyik képességed túl erősen jelentkezett, vagy csak túl erős volt a Hold hatása rád én mindig melletted álltam. Én gyógyító vagyok és már csecsemő korod óta ismerlek és védelek Carollal illetve Jamessel egyetemben.
- Értem, de ha jól értelmezem, akkor Louison kívül mindketten ismeritek a szüleimet. Ott nevelkedtetek, vagy esetleg ők nevetek titeket - mondom, mire bólintanak. - Hát ez pazar. Engem, a saját lányukat meg sem akartak tartani, nemhogy felnevelni, erre titeket befogadnak és felnevelnek. Most mégis mit vártok tőlem?
- Felség...
- Csitt, nem várok választ és ha most megbocsátotok - mondom és meg sem várva a válaszokat távozok a nappaliból. Felrohanok a szobámba, mert szükségem van egy kis magányra, pihenésre és a legközelebb álló lényre, akit ismerek. Amint belépek a szobámba és az ágyamra huppanok, Fürge azonnal az ölembe mászik miközben belőlem kitör a zokogás. A mai nap már nem is lehetne ennél rosszabb. - Gondolom, mialatt a kis rókakölyköm bundáját simogatom.
Mi történt, Alicia? Olyan zaklatottnak tűnsz és nem tudom miért.
Volt egy találkozóm az egyik diákkal, akivel soha többet nem akarok kettesben maradni. Aztán hazajöttem és megtudtam, hogy egy testőrt rendeltek mellém a szüleim. Belegondolva ez olyan abszurdnak hangzik, miszerint a szüleim féltenek és meg akarnak védeni.
Nem is tudom, lehet hogy tényleg van valami amitől meg kell védeni téged.
Én kétlem, hiszen nézzünk szembe a tényekkel. 18 évig nem érdekelte őket, hogy mi van velem, vagy hogy egyáltalán élek-e még. Most meg ezzel jönnek? Itt valami nagyon nincs rendben és ahhoz, hogy erre rájöjjek küzdenem kell.
És ha esetleg csak védeni akartak azzal, hogy nem ők neveltek fel, hanem megkérték a két angyal őrzőt. Lehet, hogy nem voltak olyan helyzetben, hogy ha esetleg bajuk esik, akkor is meg tudjanak védeni. De semmit sem tudhatsz biztosra.
Elgondolkozok Fürge szavain, de valahogy akkor sem áll össze a kép. Ha valakit szeretünk, akkor nem dobjuk el magunktól és foggal-körömmel harcolunk érte. Most minden olyan zavaros és kiszámíthatatlan, amit nem szeretek, így inkább elmegyek zuhanyozni. A fürdőbe érve szembesülök a tükörképemmel, ami nagyon nem fest valami fényesen, de ezt betudom a mai napnak. Egy gyors zuhany és egyből frissebbnek érzem magam, habár még mindig fáradt és hisztis vagyok, mégsem akarok aludni. Amint visszaérek a szobámba az ágyamra roskadok és megpróbálok elaludni, több-kevesebb sikerrel. Ám, amint az álomvilág határára érek, valaki felráz onnan, mire ijedten ülök fel.
- Felébresztettelek? - Kérdezi Josh, mire nemlegesen megrázom a fejemet. - Beszélnünk kell, Felség.
- Hallgatlak.
- Először is ha megengedi a nevén szólítanám Felségedet. - Bólintok. - Szóval, Alicia...Muszáj lenne megbeszélnünk, hogy mikor edzelek. Az se lenne hátrányos, ha tudnál egy olyan helyet, ahol nyugodt körülmények között tudnánk gyakorolni.
- Délutánonként az esti órákban a ház mögött tudunk tanulni, vagy a suli tornatermében, miután a diákok felmentek a hegyre. Bár remélem, hogy a maihoz hasonló helyzet nem lesz többet, mert akkor esküszöm, hogy megölöm a srácot.
- Csak nem ennyire rossz volt?
- Nem is tudom, inkább olyan fura volt meg szokatlan. Lehetne egy kérdésem? Miért éppen Sean küldték ide a lány helyett?
- Tudod...Sean és Sireen ikertestvérek. Nem hasonlítanak annyira egymásra, mint ahogy az a kétpetéjű ikrekre jellemző lenne, mert nem egy anyától vannak. Az apjuk egymás után csinálta fel a nőket, akik szintén ikrek voltak, de a szülésbe belehaltak. Donovan, az apjuk egy alvilági démon, aki képes felvenni bármilyen lény alakját és képességét, kivéve persze a tiédet. Visszatérve Seanhez;...Ő áll a legközelebb ahhoz, amilyen a testvére volt. Mindkettő más-más nézet, terület és körülmény között nőtt fel a palotához közel, majd olyan 7-8 éves koruk körül a palotába kerültek. Mindketten harcolni, gyógyítani tanultak, majd idővel szakosodtak, így nagyjából tavaly elérték azt a kort, amikortól már saját maguk dönthettek a sorsukról. Már nagyjából 2 hete annak, hogy Carol és James eltűntek, így a szüleid úgy döntöttek, hogy ideküldenek minket elsősorban Louist és engem.
- Akkor, hogy került ide Sean?
- A szüleid úgy vélték, hogy kellene valaki, akivel lányos dolgokról is tudnál beszélni és arra gondoltak, hogy Sireen megfelelne a feladatra. Azzal senki sem számolt, hogy valaki megtámadja idefele jövet, így végül Seant küldték, hogy a segítségedre legyen. Ő még képes beleolvadni a tinik minden napi életébe, mert nem tűnik ki közülük, habár már 25 éves.
- 25? Azt hittem csak pár évvel idősebb nálam, de hogy ennyivel? Mindegy is, mert nem ez a lényeg a jelen helyzetben. Most mihez kezdjünk, mert elég hülyén jönne ki, hogy "oh, bocsi állj már fel innen, hogy leülhessen a testőröm" vagy nem?
- De és pont ezért azt találtuk ki Louis-val, hogy azt mondod mindenkinek, hogy mi vagyunk a nagybátyáid és Sean az unokatestvéred. Így azért csak nem lesz olyan kellemetlen a szituáció és még nagyon magyaráznod sem kell, hogy miért követ majd folyton - mondja, mire megpróbálok elnyomni egy ásítást, amit ő csak egy mosollyal nyugtáz. - Akkor nem is zavarlak tovább. Jó éjt, Hercegnő! - Ahogy elhagyja a szobát, egyből elalszom és sikerül álomtalan álomba merülnöm.
Másnap reggel kora hajnalban ébredek és kénytelen vagyok belátni, hogy a tegnap történteket nem csak álmodtam. Kis híján szívinfarktust kapok, mikor oldalra fordul megpillantom Sean arcát, ami nagyon közel van hozzám. Az ágy mellett guggolva figyel, s a tekintete nem éppen bizalomgerjesztő, ami kissé megrémít, de nem annyira, hogy ne torkoljam le.
- Mégis mit keresel itt?
- Gondoltam szüksége lehet Felségednek valamire, így itt éjszakáztam Ön mellett - jön a nem éppen kedvező válasz. - Segíthetek valamiben Felség?
- Ez most komoly? Sean...értékelem az igyekezetedet, de nem szükséges állandóan mellettem lenned. Beszélj kérlek Joshsal és Louis-val, hogy keressenek neked egy szobát, mert nem örülnék neki, ha állandóan a nyakamon lennél. Ne értsd félre, de nem szoktam hozzá a folyamatos megfigyeléshez, így szükségem van némi szabadságra.
- Ahogy óhajtja, Hercegnő! Azonnal intézkedem - feleli túl nagy lelkesedéssel, majd felpattan és kiviharzik innen.
- Alicia! Beszélhetnénk? - Hallom meg Isaac hangját magam mellől, miközben a szekrényemben pakolászok. Sean egyből mellettem terem s megkísérel közém és Isaac közé állni, hogy megvédjen(?). - Úgy értem négyszemközt.
- Felőlem! Sean kérlek várj meg a teremnél - mondom, mire az említett bosszúsan ugyan, de teszi, amit mondok. - Hallgatlak Isaac!
- Megváltoztál az elmúlt hetek alatt. Először kitörölted az emlékeimet, majd randizni kezdesz Nathtel és most meg ez? Ki a csuda ez a srác, talán a pasid?
- Nem, Sean a nevelőszüleim unokaöccse, szóval nekem csak valami rokon. Nem randiztam Nathannel, csak egy egyesség rám eső részét törlesztettem, mert tartoztam neki ennyivel. Tudom, hogy ez most nagyon hülyén jött ki, de hidd el a részemről nem volt randi, sőt még találkozónak sem mondanám. Lehet, hogy most kissé zaklatottabb vagyok és azért látod úgy, mintha megváltoztam volna.
- Lehet, de tudod mióta becsöppentél az életemben rájöttem, hogy mi is hiányzott eddig belőle. Te voltál az, aki a barátságával mindent jobbá tett a szívemben. Meglehet, hogy nem ismerlek eléggé, de annyit tudok, más vagy mikor nem rejtegeted a képességeidet - mondja nagyon halkan, nehogy bárki is meghallja miről beszélünk. Bólintok és rájövök, hogy egy kicsit igaza van.
- Rendben, örülnék, ha újra barátok lennénk - mondom mosollyal az arcomon.
- Oké és tudd, hogy rám bármikor számíthatsz és jól áll a mosoly. Talán Emilyvel is ki kéne békülnöd, hátha ő is megértő lesz, mint én és segítségedre lehet.
- Nem hiszem, de még átgondolom és meglátom mit tehetek az ügy érdekében. - Teszem hozzá és ellépek mellette, ám mielőtt továbbállnék a hátamat az övének döntöm. - Jó, hogy újra jóban vagyunk Isaac - mondom, majd a könyvekkel a kezemben elindulok a következő órámra.
Remélem ez a rész is hasonlóan jól sikerült, mint az eddigiek. Jó szórakozást kívánok hozzá mindenkinek.
Ui.: Ti vagytok a legjobbak. ♥
Alig várom, hogy a házam előtt kitegyen, mert már nem sokáig tudom visszafogni magam. Nem akarok benne kárt tenne, de a mai nap után ismételten nem akarok vele hosszabb időt kettesben tölteni. Az egész olyan jól és kellemesen indult és még jól is éreztem magam, majd egyre furább és furább lett. Nem kellett ahhoz médiumnak lennem, hogy rájöjjek valami rosszban sántikál. Egy ideig még tartottam magam és megpróbáltam mindenhez jópofát vágni, de egy idő után már nem ment. Felálltam és közöltem vele, hogy hozzon haza, mert fáradt vagyok. S most itt ülök a ház előtt a kocsijában, vele és megkísérlek nem sérülést okozni neki.
- Köszönöm. Mondhatnám, hogy élveztem a délutánt és hogy megismételhetnénk ezt valamikor, de akkor hazudnék.
- Miért, talán nem szórakoztál jól? - Kérdezi ártatlanul, mintha neki fel sem tűnt volna a hülye viselkedése.
- Őszintén szólva nem egészen. Nathan valljuk be, hogy ez nem volt valami felemelő mondható. Mindketten tudjuk, hogy ez a valami nem működne közöttünk, mert két külön világ vagyunk. Ne értsd félre tudsz aranyos és figyelmes is lenni, de velem ne játsszál - mondom és kiszállok. Nem vagyok kíváncsi a további magyarázataira. Amilyen gyorsan csak tudok rohanok az ajtó felé és már az sem érdekel, ha a mögöttem járó motorral álló srác értetlenül figyeli minden mozdulatomat.
 |
| Sean Mordred |
- Alicia, örülök, hogy végre hazaértél - áll fel Lou és feláll, majd közelebb lép. - Kérlek had mutassam be neked Sean-t, aki a te személyi bejáratú testőröd és tanítód lesz. Tudod Sean a palotában szolgált egy pár évet, miután...
- Nem érdekel Louis. Nem kell testőr! Mondtam, hogy meg tudom magam védeni, ha úgy hozza a sors, szóval nincs szükségem bébiszitterre.
- Kérlek Alicia, ez csak a te érdekedet szolgálja. Most, hogy már megjelent a jel a válladon nm maradhatsz állandó felügyelet nélkül - teszi hozzá Josh, mire felé fordítom a fejemet. - Tudom, hogy úgy érzed, meg tudod magad védeni, de mint láthattad egy egyszerű elszólásod is komoly galibát okozhat az életedben.
- Kérem, Felség észre se fogja venni, hogy ott vagyok Ön mögött - szólal meg a harmadik delikvens, Sean. Egy félig gúnyos mosolyt villantok feléjük, mielőtt megszólalok.
- Először is van néhány dolog, amit nem tudsz Sean. Egy: Itt én hozok döntéseket és azokat nagyon ritkán vonom vissza. Kettő: Mint mondtam nem kell testőr se olyan, akit látok, se olyan, aki "láthatatlan" és három: miért téged küldtek ide a lány helyett?
- Elnézését kérem Felségednek, hogy én jöttem, de Sireent megtámadták és súlyos sérüléseket szenvedett. Még most is kétséges, hogy túléli-e vagy egyáltalán megéli-e a holnapot. Sajnálom, hogy ennyire ellenszenvvel van irántam.
- Tévedsz, fiú. Nem veled van bajom, hanem úgy általában mindennel. Nem akarom ezt az egészet, de ha már el kell viselnem a helyzetet, akkor az én szabályaim szerint játszunk. Kezdjük a legelején. Most szépen mindenki bemutatkozik és elmondja nekem, hogy mi a képessége. Feltéve, hogy van ilyenje.
- Rendben, akkor én kezdem - ragadja magához a szót Josh. - A nevemet ha nem nagy baj nem mondanám el még egyszer. Szóval, a palotában szolgáltam már vagy 10 éve, mivel a szüleimet megölték, egészen eddig a pillanatig. Testőrnek képeztek ki, majd én is kiképző lettem és most azt a feladatot kaptam, hogy Felségedet kitanítsam a harcművészet minden trükkjére. Alakváltó vagyok, így a gyilkolás a véremben van. Asszem részemről ennyi.
- Értem - felelem.
- Akkor most szeretnék én bemutatkozni, Felség. A nevem Sean Mordred vagyok; 7 éves korom óta a palotában élek és tanulok, hogy egy nap alkalmas lehessek a palotai feladatok ellátására. Most az Ön személyi testőre leszek, és segítek felkészülni a hercegnői életre. Tudom, hogy ez talán idegen Őfelségének, de szeretnék a segítségére lenni Önnek mindenben. Képes vagyok meggyógyítani az élő dolgokat és vannak telekinetikus képességeim is.
- Szerintem Sean ne vidd túlzásba a talpnyalást, mert Aliciánál nem érsz el ezzel semmit. Engem ismersz talán a legrégebb óta az őrzőkön kívül. Ott voltam, mikor a legnagyobb szükséged volt rám, de gondolom erre nem emlékszel. Amikor valamelyik képességed túl erősen jelentkezett, vagy csak túl erős volt a Hold hatása rád én mindig melletted álltam. Én gyógyító vagyok és már csecsemő korod óta ismerlek és védelek Carollal illetve Jamessel egyetemben.
- Értem, de ha jól értelmezem, akkor Louison kívül mindketten ismeritek a szüleimet. Ott nevelkedtetek, vagy esetleg ők nevetek titeket - mondom, mire bólintanak. - Hát ez pazar. Engem, a saját lányukat meg sem akartak tartani, nemhogy felnevelni, erre titeket befogadnak és felnevelnek. Most mégis mit vártok tőlem?
- Felség...
- Csitt, nem várok választ és ha most megbocsátotok - mondom és meg sem várva a válaszokat távozok a nappaliból. Felrohanok a szobámba, mert szükségem van egy kis magányra, pihenésre és a legközelebb álló lényre, akit ismerek. Amint belépek a szobámba és az ágyamra huppanok, Fürge azonnal az ölembe mászik miközben belőlem kitör a zokogás. A mai nap már nem is lehetne ennél rosszabb. - Gondolom, mialatt a kis rókakölyköm bundáját simogatom.
Mi történt, Alicia? Olyan zaklatottnak tűnsz és nem tudom miért.
Volt egy találkozóm az egyik diákkal, akivel soha többet nem akarok kettesben maradni. Aztán hazajöttem és megtudtam, hogy egy testőrt rendeltek mellém a szüleim. Belegondolva ez olyan abszurdnak hangzik, miszerint a szüleim féltenek és meg akarnak védeni.
Nem is tudom, lehet hogy tényleg van valami amitől meg kell védeni téged.
Én kétlem, hiszen nézzünk szembe a tényekkel. 18 évig nem érdekelte őket, hogy mi van velem, vagy hogy egyáltalán élek-e még. Most meg ezzel jönnek? Itt valami nagyon nincs rendben és ahhoz, hogy erre rájöjjek küzdenem kell.
És ha esetleg csak védeni akartak azzal, hogy nem ők neveltek fel, hanem megkérték a két angyal őrzőt. Lehet, hogy nem voltak olyan helyzetben, hogy ha esetleg bajuk esik, akkor is meg tudjanak védeni. De semmit sem tudhatsz biztosra.
Elgondolkozok Fürge szavain, de valahogy akkor sem áll össze a kép. Ha valakit szeretünk, akkor nem dobjuk el magunktól és foggal-körömmel harcolunk érte. Most minden olyan zavaros és kiszámíthatatlan, amit nem szeretek, így inkább elmegyek zuhanyozni. A fürdőbe érve szembesülök a tükörképemmel, ami nagyon nem fest valami fényesen, de ezt betudom a mai napnak. Egy gyors zuhany és egyből frissebbnek érzem magam, habár még mindig fáradt és hisztis vagyok, mégsem akarok aludni. Amint visszaérek a szobámba az ágyamra roskadok és megpróbálok elaludni, több-kevesebb sikerrel. Ám, amint az álomvilág határára érek, valaki felráz onnan, mire ijedten ülök fel.
- Felébresztettelek? - Kérdezi Josh, mire nemlegesen megrázom a fejemet. - Beszélnünk kell, Felség.
- Hallgatlak.
- Először is ha megengedi a nevén szólítanám Felségedet. - Bólintok. - Szóval, Alicia...Muszáj lenne megbeszélnünk, hogy mikor edzelek. Az se lenne hátrányos, ha tudnál egy olyan helyet, ahol nyugodt körülmények között tudnánk gyakorolni.
- Délutánonként az esti órákban a ház mögött tudunk tanulni, vagy a suli tornatermében, miután a diákok felmentek a hegyre. Bár remélem, hogy a maihoz hasonló helyzet nem lesz többet, mert akkor esküszöm, hogy megölöm a srácot.
- Csak nem ennyire rossz volt?
- Nem is tudom, inkább olyan fura volt meg szokatlan. Lehetne egy kérdésem? Miért éppen Sean küldték ide a lány helyett?
- Tudod...Sean és Sireen ikertestvérek. Nem hasonlítanak annyira egymásra, mint ahogy az a kétpetéjű ikrekre jellemző lenne, mert nem egy anyától vannak. Az apjuk egymás után csinálta fel a nőket, akik szintén ikrek voltak, de a szülésbe belehaltak. Donovan, az apjuk egy alvilági démon, aki képes felvenni bármilyen lény alakját és képességét, kivéve persze a tiédet. Visszatérve Seanhez;...Ő áll a legközelebb ahhoz, amilyen a testvére volt. Mindkettő más-más nézet, terület és körülmény között nőtt fel a palotához közel, majd olyan 7-8 éves koruk körül a palotába kerültek. Mindketten harcolni, gyógyítani tanultak, majd idővel szakosodtak, így nagyjából tavaly elérték azt a kort, amikortól már saját maguk dönthettek a sorsukról. Már nagyjából 2 hete annak, hogy Carol és James eltűntek, így a szüleid úgy döntöttek, hogy ideküldenek minket elsősorban Louist és engem.
- Akkor, hogy került ide Sean?
- A szüleid úgy vélték, hogy kellene valaki, akivel lányos dolgokról is tudnál beszélni és arra gondoltak, hogy Sireen megfelelne a feladatra. Azzal senki sem számolt, hogy valaki megtámadja idefele jövet, így végül Seant küldték, hogy a segítségedre legyen. Ő még képes beleolvadni a tinik minden napi életébe, mert nem tűnik ki közülük, habár már 25 éves.
- 25? Azt hittem csak pár évvel idősebb nálam, de hogy ennyivel? Mindegy is, mert nem ez a lényeg a jelen helyzetben. Most mihez kezdjünk, mert elég hülyén jönne ki, hogy "oh, bocsi állj már fel innen, hogy leülhessen a testőröm" vagy nem?
- De és pont ezért azt találtuk ki Louis-val, hogy azt mondod mindenkinek, hogy mi vagyunk a nagybátyáid és Sean az unokatestvéred. Így azért csak nem lesz olyan kellemetlen a szituáció és még nagyon magyaráznod sem kell, hogy miért követ majd folyton - mondja, mire megpróbálok elnyomni egy ásítást, amit ő csak egy mosollyal nyugtáz. - Akkor nem is zavarlak tovább. Jó éjt, Hercegnő! - Ahogy elhagyja a szobát, egyből elalszom és sikerül álomtalan álomba merülnöm.
Másnap reggel kora hajnalban ébredek és kénytelen vagyok belátni, hogy a tegnap történteket nem csak álmodtam. Kis híján szívinfarktust kapok, mikor oldalra fordul megpillantom Sean arcát, ami nagyon közel van hozzám. Az ágy mellett guggolva figyel, s a tekintete nem éppen bizalomgerjesztő, ami kissé megrémít, de nem annyira, hogy ne torkoljam le.
- Mégis mit keresel itt?
- Gondoltam szüksége lehet Felségednek valamire, így itt éjszakáztam Ön mellett - jön a nem éppen kedvező válasz. - Segíthetek valamiben Felség?
- Ez most komoly? Sean...értékelem az igyekezetedet, de nem szükséges állandóan mellettem lenned. Beszélj kérlek Joshsal és Louis-val, hogy keressenek neked egy szobát, mert nem örülnék neki, ha állandóan a nyakamon lennél. Ne értsd félre, de nem szoktam hozzá a folyamatos megfigyeléshez, így szükségem van némi szabadságra.
- Ahogy óhajtja, Hercegnő! Azonnal intézkedem - feleli túl nagy lelkesedéssel, majd felpattan és kiviharzik innen.
~*~*~*~
Az iskolában már le se tudom magamról vakarni Seant, ami megnehezíti a normális diákként való viselkedésemet. Ám ennek van egy előnye, mert így legalább senki sem akar a közelembe jönni nehogy valakinek is baja essen. Azonban ez sem tart örökké, ugyanis egy iskolában előbb-utóbb a nem kívánt személyekkel is összefuthatunk. Jelen esetben Isaac és Nathan ezek a személyek. Mindketten furán méregetnek s tekintetük hol rám, hol a mellettem haladó Sean vizslatják. Gyorsan magam után húzom őt abba a terembe, ahol most órám lesz és leültetem a mellettem lévő padba. Értetlenül néz rám, és már éppen rákérdezne a dologra, mikor leintem, mert most valahogy nem találom alkalmasnak kifejteni a jelen szituációt. Amint a tanár is belép az időközben bejött diákok szép lassan elcsendesednek, majd magyarázni kezd. Talán az óra felénél járhatunk, mikor Mr Tamagonnak leesik, hogy egy diákkal több van a teremben, amit szeretne is szóvá tenni, ha hagynám. Ám mielőtt bármit is szólhatna egy kósza gondolattal belefojtom a szót és nem hagyom, hogy bármivel is elterelje az óra menetét. Nagyon várom már azt a pillanatot, amikor végre elhagyhatom ezt az átkozott termet és friss, szabad levegőre léphessek. Reményeim hamar meghallgatásra találnak, mert az óra gyorsan eltelik, így már mehetek is a következő órámra Seannel.- Alicia! Beszélhetnénk? - Hallom meg Isaac hangját magam mellől, miközben a szekrényemben pakolászok. Sean egyből mellettem terem s megkísérel közém és Isaac közé állni, hogy megvédjen(?). - Úgy értem négyszemközt.
- Felőlem! Sean kérlek várj meg a teremnél - mondom, mire az említett bosszúsan ugyan, de teszi, amit mondok. - Hallgatlak Isaac!
- Megváltoztál az elmúlt hetek alatt. Először kitörölted az emlékeimet, majd randizni kezdesz Nathtel és most meg ez? Ki a csuda ez a srác, talán a pasid?
- Nem, Sean a nevelőszüleim unokaöccse, szóval nekem csak valami rokon. Nem randiztam Nathannel, csak egy egyesség rám eső részét törlesztettem, mert tartoztam neki ennyivel. Tudom, hogy ez most nagyon hülyén jött ki, de hidd el a részemről nem volt randi, sőt még találkozónak sem mondanám. Lehet, hogy most kissé zaklatottabb vagyok és azért látod úgy, mintha megváltoztam volna.
- Lehet, de tudod mióta becsöppentél az életemben rájöttem, hogy mi is hiányzott eddig belőle. Te voltál az, aki a barátságával mindent jobbá tett a szívemben. Meglehet, hogy nem ismerlek eléggé, de annyit tudok, más vagy mikor nem rejtegeted a képességeidet - mondja nagyon halkan, nehogy bárki is meghallja miről beszélünk. Bólintok és rájövök, hogy egy kicsit igaza van.
- Rendben, örülnék, ha újra barátok lennénk - mondom mosollyal az arcomon.- Oké és tudd, hogy rám bármikor számíthatsz és jól áll a mosoly. Talán Emilyvel is ki kéne békülnöd, hátha ő is megértő lesz, mint én és segítségedre lehet.
- Nem hiszem, de még átgondolom és meglátom mit tehetek az ügy érdekében. - Teszem hozzá és ellépek mellette, ám mielőtt továbbállnék a hátamat az övének döntöm. - Jó, hogy újra jóban vagyunk Isaac - mondom, majd a könyvekkel a kezemben elindulok a következő órámra.
Nagyon jó lett varom a kövir:)
VálaszTörlés